Persze nem olyan szép, mint az egyforma, nagyüzemben termesztett, de sokkal finomabb objektívan és szubjektíven (a befektette munka mennyiségével egyenes arányban) is.
Kár hogy megint esik és ezért fel kell szedni, pedig még nőhetne. Ugyanis a víztől nem nő, hanem megdagad, vízízű lesz és felreped.
Még nem is írtam, hogy van egy nyulunk. De nem háziállatként (bár Zoé kapta húsvétra, kedves ismerőseinktől), hanem élelmiszerként igyekszünk rátekinteni. Persze nagyon cuki meg minden, de akkor is le fogom vágni. Már volt dolgom nyúllal, úgyhogy csak kicsit vagyok kétségbeesve :)
Amúgy lehet kicsit szentimentálisnak tűnik, de nagyon jó érzés megtapasztalni a körforgás és a "mindent fel tudunk használni" dolgot. Viktor felszedi a retket, Viktor megeszi pirosat,
nyuszi megeszi zöldet...
...és Viktor (idővel) megeszi nyuszit! Ez így van rendjén.
De küzdelmek is vannak. Lassan több a gyom, mint a zöldség a kertben, és folyamatosan esik, úgyhogy nem tudok kapálni. Így is bokáig süllyedtem a sárban, hogy kiszedhessem azt a csokor retket. Emellett pedig megjelentek a csigák. De nem a rokonszenves házas fajta,...
és még csak nem is a magyar fekete,...
hanem az undorító, spanyol barna:
S bár ezen a vidéken nincsen természetes ellensége, én azzá váltam! Elcsábultam és (határozott bioszemléletem ellenére) vettem egy adag meztelencsiga-irtót, és kiszórtam az egészet! Kicsi, kék, gusztusos rudacskák, olyan mint az akváriumi halkaja. Remélem hatni fog mielőtt megzabálják a vetést. Detiát vettem, mert eddig csak jót halottam róla. Azt leszámítva persze, hogy méreg...
Tényleg sajnálom, de muszáj volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése